Rólam
Egyszerű,hétköznapi dolgozó NŐ vagyok. Debrecenben élek,ahol panziót vezetek. Életem során nagyon sok rossz dolgon mentem keresztül.
Tudom ezzel nem vagyok egyedül,nem is sajnáltatni akarom magam,mert a sajnálat egyben szánalmat jelent. Személyes boldogság nem igazán volt kegyes hozzám.21 évi házasság csak könnyeket,keserűséget,megalázást testi és pszichikai bántalmazást jelentett.A házasságból csak a gyermekeim jelentik a boldogságot.Aztán évek múlva...én kis naív....azt gondoltam...eljött az igaz boldogság,s megtaláltam a nagy "Ő"-t,de pár hónap után kiderült,ő is csak játszott érzelmeimmel. Lelki beteg lettem,mert túlságosan is megéltem ...átéltem érzelmeimet...s ehhez a lelki betegséghez nagyban hozzájárult tágabb családom kapcsolata. Odáig jutottam,hogy már beszélni is el felejtettem jóformán....elfelejtettem a szavakat..nem igazán tudtam magam kifejezni.....s így megpróbáltam papírra vetni gondolataimat,verseimet.Így kezdtem el magamból kiírni a fájdalmakat...így kezdtem el a lelkemet gyógyítani,s úgy érzem ez már sikerült. Így "született" meg a blogom a facebook oldalon.Később már könyv alakjában is meg tudtam jelentetni ezeket a verseket,szösszeneteket az emberi jellemekről és gondolatokat a hétköznapi életből.
A boldogságot a fiaim jelentik számomra,akik nagy szeretettel és odafigyeléssel vesznek körül,s természetesen ez kölcsönös.Nekik köszönhetem,hogy vagyok, a halálos betegségekből felgyógyultam.Kiegyensúlyozottan,nagy szereteteben élünk.....hiszem idővel engem is megtalál a személyes boldogság...hogy fontos legyek valakinek aki tisztel és szeretet...s velem akar boldog lenni.....
Fiaimhoz
Nem tudom miért e félelem,
Mely lelkem mélyéből szakad szüntelen.
Féltem a múlttól,
Félek a jövőtől.
A pillanatnyi gyönyörűség él bennem,
Hogy itt vagytok nekem.
Kicsi gyermekként én vigyáztam Rátok,
Óvón figyeltem minden lépésetek,
Fogtam kezetek akkor is,
Ha rossz döntés kerülgette szívetek.
Néha gyermeki szemetekben mély szomorúság ült,
Ilyenkor Anyátok mesélő ajka szomorúan elcsendesült.
Fülembe cseng derűs,önfeledt kacajotok,
Ezek voltak életemben a legszebb pillanatok.
Veletek szivárványt varázsolt az élet,
Minden gyötrő gondom feledtette Vélem.
Mostmár érett fejjel Ti vigyáztok Rám,
Fogjátok remegő kezem ha az élet fáj.
Minden boldogságom,derűm,
Ketten vagytok Nekem,
Együtt küzdöttünk a kegyetlen nehézségek ellen,
S a kétkedés a szeretetben soha nem volt jelen.
Már nem félek,nincs miért,
Mert a vér szava nagyobb mindennél.
Vigyázzatok egymásra mindenek felett,
A szeretet mindennél többet jelent.
S ha majd nem leszek már köztetek,
Az égből akkor is szeretettel,óvón figyellek Titeket...
Anya
2015.12.14.
Fülöp Gitta
Debrecen,Hungary
Feledem a múltat
Már túl a kétségeken,
Nyomasztó fájó érzéseken,
Melyekről egykor azt hittem,
Végtelen boldogságban lesz részem.
Egykori lángoló érzések,
Mik szívem legmélyén égtek,
A szomorúság hamvasztja,
S az éjszaka sötétsége magába zárja.
Már túl minden gyönyörű érzésen,
Mik egykor fontosak voltak életemben,
Csak emlékei élnek már szívemben,
Harag nem,csak fájdalom maradt,
Mit a jövő sem csillapíthat.
Temetem a múltat,
Szívem legmélyebb sarkába,
Oda,hol senki nem láthatja.
Nem is tudják Ők,hogy Nekem mit jelentettek,
Életem részei voltak,kiket most lélekben temetek.
Arcom a fénybe fordítom,
De még szememben a könny gyémántként csillog.
Már túl minden érzésen,
Édes nyugalom öleli lelkem,
Már túl minden kétségen,
Hagyom a marcangoló múltat,feledve Őket,
Hogy önzetlen boldogság legyen végzetem.
Hagyom a múltat,
Mert örökre elemészt engem.
2016.05.21.
Fülöp Gitta
Debrecen,Hungary
Előbb - utóbb mindíg kiderül, hogy kinek vagy fontos igazán, ki az, aki gondol rád.... és kiderül az is, hogy aki neked fontos, annak az embernek te nem jelentesz semmit. Ez fájdalmas, de ugyanakkor jó érzés, hogy olyanoktól kapsz odafigyelést, szeretetjelzést, akiktől nem is vártad volna. Ez kellene, hogy erőt adjon... De mégis ....mégis fáj valami...nagyon.
Tudjad, szíved és elméd minden erejével tudjad, hogy válságos pillanatokban senkire nem lehet számítani. Nincs rokon, barát, kedves, akit igazán ismersz, a nagy pillanatban mindenki eldobja az álarcot, megmutatja a nyers önzést, s te egyedül maradsz, mikor legnagyobb szükséged lenne arra, hogy melletted álljon valaki, s egy jó szóval, biztató tekintettel segítsen. Többet nem is vársz senkitől.
Élj erénnyel és türelemmel az emberek között, de ne bízzál senkinek segítségében. Neveld magad magányossá és erőssé....nagyon erőssé. Tudjad, hogy soha, senki nem segít. S ne sopánkodj ezen. Ember vagy és nem várhatsz semmit az emberektől... s ez a természetes...sajnos.
Csak magadban bízz, és ne add fel SOHA!!!
2015.08.12.
F.G.